Minden kisgyermek kedves  időtöltése  a  – régebben a saját készítésű,nádból, zsírpapírból  eszkábált, manapság már a boltban megvásárolható modern műanyag – sárkány eregetés az élénk tavaszi szélben.

Ez a látványos játékszer a felnőtteket is inspirálta és elsőként Amerikában készítettek olyan „sporteszközt” amely alkalmas és képes volt arra, hogy már egy embert is „ magával vigyen”.

Az 1970-es végére már Magyarországra is elért ez az „őrület” és Ordódy Márton  egyetemi  oktató irányításával a BME-n  készítették – fabrikálták az első magyar sárkányokat, amelyek még  ún. gyalog sárkányok voltak és nem rendelkeztek motorral.

A Győri  Aeroklubban  Kulacs István és Óvári Tibor vezetésével bontogatta szárnyait a sárkányos repülés, illetve a gép építés, amely a kezdeti  mezőgazdasági agrofólia borítás és a Trabant autó motorjának felhasználásával, tuningolásával  indult és napjainkra már a legkorszerűbb anyagok és nagy teljesítményű motorok beépítésével, igazi iparággá fejlődött.

Jelenleg a GYAKE-ban   9  db korszerű motoros sárkány és 1 db gyönyörű UL várja, hogy tulajdonosa kitolja a hangárból és repüljön vele.

Mert repülni nagyon jó!!! Szállni az ismerős és ismeretlen szép tájak felett és érezni a néha hűs, néha langyos  tiszta levegő simogatását az arcunkon, madárként hasítva a végtelen levegőeget,
Az első önálló felszállásig, azért még sok a teendő, ugyanis a megfelelő oktatásokon, kiképzéseken, vizsgákon  meg  kell felelni  és  természetesen egy jó kis gép is kell a „boldogsághoz”.

A győri sárkányosok évről évre sok-sok száz órányi  repülést és ezernyi felszállást  teljesítenek, időnként versenyeken vesznek részt, hosszabb, rövidebb túrákat repülnek, de megfelelő  időjárás esetén  a hétvégeken is mindig van  a péri reptéren  „sárkány eregetés”.

Ha pedig vége a repülésnek, esetleg  „dörög-villámlik-esik-fúj-havazik” akkor  kis csapatunk, amely most 15 főből áll, mindig vevő a „zsírégetésre”, bográcsozásra, sztorizgatásra, vagy éppen a többi  szakági  kedves barátunk zrikálására.

Mert a repülésen, az aktív kikapcsolódáson, a kellemes időtöltésen túl nagyon fontos, hogy ápoljuk  és  erősítsük a nem ritkán évtizedes repülős barátságokat, tiszteljük, becsüljük az elődeinket és oktassuk, tanítsuk, segítsük a „szárnybontogató”  utánunk jövőket.